Már több mint 1 éve kísérletezgetem smoothie-kkal, kipróbáltam mindenféle létező gyümölcsöt különféle párosításban (jótanács: kiwit ne tegyünk semmibe), és most végre megtaláltam a tökéletes variációt! Aki valami nagyon finomra vágyik, nyugodtan próbálja ki:
Mindezt jól össze kell turmixolni. Ha nagyon meleg van, akkor az eper és az áfonya lehet fagyasztott, úgy még jobban esik.
Te! Igen, te! Látom, hogy már a cím elolvasásakor kaján vigyor terült szét a képeden! Na majd júliusban négyszemközt megtárgyaljuk... :D :D :D
De egyébként tényleg igaz. Vettem egy szobakerékpárt, de nem gagyit, hanem York-ot, annak elég jó minőségű cuccai vannak. Már két hete megvan, és hajtom rendesen. Nagyon okos, jó sok program van rajta, és mér mindent, amit kell. Azt mondják 3 hónap után megunom. Majd meglátjuk.
York Aspire
Láttam ma Facebook-on egy idézetet, ami nagyon tetszett:
Ne hagyd, hogy valaki a mindeneddé váljon, mert ha őt elveszíted, nem marad semmid.
Hm. Elgondolkodtató. Mindenesetre már túl késő!! :)
Miután jeleztem az Amazon felé, hogy elégedetlen vagyok a cipővel és küldjenek újat, néhány nap múlva meg is érkezett a cserecipő. Átnéztem, minden jónak tűnt, ám megint volt egy kis bibi. Ezúttal kb. két számmal nagyobbat küldtek! Annyira mérges voltam, hogy legszívesebben kivágtam volna a kukába dobozostul. Összeszedtem magam, megint reklamáltam, de most már nem lehetett új cipőt kérni, csak refundot. Nekem az is tökéletesen megfelel, remélem hamarosan visszautalják a számlámra a teljes összeget.
Nagyon fel vagyok háborodva!
Vettem egy tündéri kis Rocket Dog cipellőt az Amazonról, íme:
Nagyon gyorsan, 2 nap alatt meg is érkezett. Egyetlen "apró" gond van csak vele (no comment, hétfőn küldöm is vissza postafordultával) :
Régóta vágytam egy beanbagre (babzsák?), amikor még Lucy-ékkel laktam, akkor is mindig elcsórtam Lee-ét, annyira imádtam. Lehet gyűrni, gyurmászni, fetrengeni rajta, nagyon kényelmes. Elhatároztam, hogy veszek egyet. Hosszas böngészés után találtam egy nagyon jó eladót, de úgy döntöttem, hogy nem kispályázok, hanem egy óriás beanbaget veszek. Meg is történt, bár a kiszállításra elég sokat kellett várni (majdnem 1 hét!). Úgyhogy a kis Mozaic után most ez a nagy kedvencem. 130x170cm, szóval nem kis példány. Vízálló, ki is lehet vinni a házból. Legtöbbször úgy használom, hogy belefúrom magam a közepébe egy nagy bögre vaníliás redbush teával és nézek egy jó filmet. Perfect.
Már egy ideje szerettem volna új mp3 playert, mert az előző már több mint 1 éves volt. Egyik este Drágám azzal állított haza, hogy az egyik munkatársa megvenné az én kis Creative Zen Stone-omat. Nekem több se kellett, pár perc után le is ütöttem eBay-en egy tündéri kis Creative Zen Mozaic-ot. Rózsaszínt. :) Néhány nap után meg is érkezett. Ez most a szemem fénye, legszívesebben egész nap csak nézegetném, olyan kis helyes!
Igen, tudom, ez egy viszonylag régi film (2004-es), én mégis csak most néztem meg.
Nem fűznék hozzá sokat. Nagyon érdekes volt, megdöbbentő tényekkel és eredményekkel.
SOHA TÖBBÉ NEM MEGYEK MCDONALD'SBA! Mikor kijöttem Angliába, nagyon rászoktam (Lucynek nem tartozott az erősségei közé a főzés), heti 3-4 alkalommal ettem Mekiben, az elmúlt egy évben viszont visszafogtam magam, csak havi egyszer-kétszer mentem el. És most, hogy megnéztem ezt a dokumentum filmet, úgy döntöttem, hogy SOHA TÖBBÉ nem teszem be a lábam gyorskajáldába.
Ezt a képet ma este csináltam napnyugtakor. Szép narancssárga árnyalatú volt az ég alja a szembeszomszéd háza felett. (A szobánkból fotóztam.)
Elég csak egyetlen szót mondanom: gyanta.
Minden nő rémálma. Magamnak is csináltam már jó párszor, több-kevesebb sikerrel, de ezúttal rábíztam a melót egy kozmetikusra. Találtam egy magyar lányt az isten háta mögött eldugva Harrow-ban, és bejelentkeztem hozzá egy teljes láb + bikinivonal gyantára. Ennél fájdalmasabb dolog már rég történt velem! A lábam annyira nem is fájt, de a bikinivonalnál szinte a falat kapartam. Csak úgy tépkedte rezzenéstelen arccal a papírcsíkot, semmi perc alatt kész is volt. Nekem valószínűleg azért tart 2 óráig a mutatvány, mert minden tépés után nyüszítek negyed órát és lelkileg fel kell készítenem magam a következő tépésre.
20 perc alatt teljesen végzett velem, de nem voltam elégedett az eredménnyel. Tele voltam gyantamaradványokkal, és nem is szedte ki rendesen a szőrt mindenhol. Este fürdés után, meg miután megnyugodott a bőröm, át kellett mennem a legyantázott területeken epilátorral. Ezért kár volt kiadni 20 fontot. Ráadásul másfél óra volt az út oda, ugyanannyi haza.
Nagy-Britannia túl van a választásokon. "Hung parliament" született, amiről igazából fogalmam sincs, hogy mit jelent. Valami olyasmiről van szó, hogy a győztes párt (ezúttal David Cameron és a Tory-k) nem szerzett parlamenti többséget, és hogy erre több mint 30 éve nem volt példa. Igaz még csak 4 éve vagyok kint, de látom, hogy napról napra rosszabb a helyzet. És itt nem csak arra gondolok, hogy a font már lassan a 300 Ft-ot sem éri el, pedig 4 éve 400Ft felett volt. (Pár száz fontnál nem annyira jelentős a különbség, de amikor az ember több ezer fontot akar beváltani, akkor az elég szíven tud ütni.) Reméljük nem fajul odáig a szituáció, mint a görögöknél... Az mindenesetre biztos, hogy az életszínvonal folyamatosan romlik.
Részlet egy cikkből, amit ma találtam:
A gazdaságot elkúrták, a Cool Britain britpoppal egyidős balliberális társadalomképe szétesett, a brit nagyvárosok utcáin ma már mindennaposak a késelések, a lövöldözések, az ifjúság pedig elmerült a bandázásokban, az akut alkoholizmusban és drogfogyasztásban.
Voltam ma munka után hajat vágatni egy észak-londoni magyar szépségszalonban (van ott minden: fodrász, műkörmös, kozmetikus, stb.). A csajszi hamar lenyesett rólam kb. 15 centi hajat, majd utána úgy döntöttem, hogy beugrok a szoláriumukba is, ha már ott vagyok. Mikor végeztem, gyorsan összekaptam magam és rohantam haza, de azt már csak a metrón vettem észre, hogy valami hiányzik. Az aranynyakláncom. Teljesen kétségbeestem. Amint hazaértem, megkeresten a honlapjukon a telefonszámukat, de már túl késő volt, bezártak. Senki nem vette fel a telefont. Holnap reggel első dolgom lesz, hogy felhívom a szalont, remélem nem tette senki zsebre a láncomat!
Fejlemény: másnap felhívtam a szalont, és kiderült, hogy valaki leadta! Nem tette zsebre az utánam következő lány. Két nappal később el is mentem érte, azóta ott pihen a kis dobozában. :)
Utáljuk Izlandot. Nem elég, hogy csődbe ment az Ice Save és az angolok által befektetett összes pénz elveszett, most még hamut is küldenek. Múlt csütörtök óta kettős érzelemmel viseltetek az események iránt: a pozitívum az, hogy az ég kristálytiszta, sehol egy repülő által húzott csík, illetve csend van, nem hallani megállás nélkül a gépek zúgását. Negatívum az, hogy a cég, ahol dolgozom egy tour operator. Káosz van. Folyamatos káosz. Napi 500-600 törlést kapunk, ez az átlagosnak a tízszerese. Rengeteg kétségbeesett utas próbál elérni minket, a többség agresszív és követelőző. Egyszerűen nem fogják fel, hogy képtelen vagyok átkapcsolni őket egy ügyintézőhöz, mert minden egyes vonal foglalt. A telefon megállás nélkül csörög, klotyóra sincs időm kiszaladni. Szegény kollégáim, akik a foglalásokat intézik, a héten a szokásos 9.00-17.30 helyett 8.00-19.00 munkaidőt nyomnak. Az 1 órás ebédszünetnek most csak a fele jár, de jobban örül a vezetőség, ha inkább azt is kihagyják a dolgozók. Igaz nekem maradt a régi időbeosztásom, de érezhetően húzósabb a meló, mindenkinek minden azonnal kell, a sok paraszt ügyfél meg velem veszekszik a telefonon. A nap végére már alig várom, hogy hazaérjek és mehessek aludni. Érzem, hogy nyűgös, fáradt, agresszív, ideges vagyok. :(
Most hogy újra megnyitották a brit légteret, felcsillant a remény, hogy kicsit enyhülni fog a tempó. Úgy legyen.
Nem hiszem el, hogy mindig a kedvenc kollegaim mennek el! Hollie, Ahmad, Amir... Mindharman aprilisban hagyjak el a ceget. :( Nagyon fognak hianyozni, jo volt veluk dolgozni. Sosem felejtem el, hogy az elejtett felszavakbol mindig mekkora rohoges lett! Raadasul Ahmad kezdett el Di-nek hivni, amit aztan nagyon sokan atvettek tole.
Mar 2 honapja csinalom ezt a buzi intern-projectet, Rosie a nyakamba akasztotta. Elvileg atmeneti megoldas volt, hat nekem nem ugy tunik. Miota beleegyeztem, hogy segitek neki, naponta kb. 15-20 emaillel tobbet kapok, es mindegyikkel elmegy egy csomo idom, mire valaszolok ra meg intezkedek. Mivel ez nem tartozik a munkakorombe (es meg jo par egyeb dolog, amit csinalgatok ennek-annak napi/heti szinten), ezert elvarom, hogy honoraljak valamilyen formaban. Ez azonban nem tortenik meg, ugyhogy mar en se csinalom ugy az intern-projectet, ahogy elvarjak tolem. Elvileg 1-2 napon belul illik valaszolni az emailekre, en mar sajnos szarok ra. Rosie masfel het utan szokott ramcsorogni, hogy ennek meg annak miert nem valaszoltam. Sorry, busy vagyok. Csinald meg magadnak.
Juliusra megvan a repulojegyem! Nagyon ajanlom, hogy fasza ido legyen! Hianyoznak a hatalmas dumapartik, ahogy leultunk a toparton beszelgetni es elment egy egesz nap, anelkul, hogy eszrevettuk volna. Hianyzik az Angolpark, a megszokott utcak, a kedvenc uzleteim. Hianyzik, amikor mindannyian osszejottunk, filmnezos delutant csinaltunk. Hianyzik a Fo ter, a Setalo utca, meg azok a ronda tizemeletes hazak is. Hianyoznak a hatalmas setak, a sok rohoges, a Pletycas bulik, az elore nem megbeszelt talalkozok, az osszenezunk-es-nevetunk pillanatok.
Meg szerencse, hogy itt van nekem az en bolond kis masik felem, aki karpotol sokmindenert. :)
Április 3. Hosszú idő után ez az ELSŐ nap, amikor végre kabát nélkül mentem ki az utcára! (Rövidujjúról persze még ne álmodozzak, ahhoz várni kell még minimum másfél hónapot.) Körülbelül 1 hete csak esik az eső, villlámokkal tarkított viharok váltakoznak napsütéses időszakokkal. Mindezt félóránként. Remélem most már tényleg jön a jó idő, elegem van a folytonos 10 fokból, a hidegből, az esőből.
Amúgy meg már csak 6,5 hónap ebben a házban, egy hadseregnyi emberrel! Juhééjjjjjj!!!
Január végén kezdtem ezt a gyorstalpaló legal secretary tanfolyamot, már több, mint a felén túl vagyok! Csak 3 hét van hátra.
Az eddigi 4 tesztem eredménye: 80%, 100%, 95%, 95%. Még van talán kettő vagy három. Összesen (átlagosan) minimum 80%-ot kell elérni, úgyhogy eddig "biztonságban" vagyok. Eleinte nagyon élveztem a sulit, érdekes volt a tananyag, de ahogy egyre jobban haladunk, hétről-hétre egyre szárazabb, nehezebb minden. Időnként azt sem tudom miről beszél a tanár. Mikor már képtelen vagyok követni, akkor kínomban elkezdek rajzolgatni, sms-ezni. Várom a szünetet, hogy aztán újult erővel kapcsolódjak be megint az órába. Biztos az is közre játszik, hogy munka mellett csinálom, reggel 7-kor kelek, este 10-re érek haza (ha elérem az előbbi vonatot), így aztán jóhogy fáradt vagyok már meló után, nehezebb koncentrálni. Na de mint említettem, már csak 3 hét van hátra, azt meg ugye akár féllábon is. :)
Újabb ingyenjegy, bár ezúttal nem én voltam a szerencsés, aki lecsapott rá. Egyik kedvenc kolléganőm Sylwia szerezte, de a férje nem akart elmenni, így hát megkérdezett engem, én persze rögtön igent mondtam. Már régóta meg akartam nézni a Chicagot, de nem volt kedvezményes ajánlat. Egyébkent múltkor Sylwiat hívtam el a Hairspray-re, így most ő "visszahívott". A jegyekhez ezúttal járt egy ingyen ital is.
Látványos előadás volt, nagyon tetszett. Meg kell jegyeznem, hogy elég lenge öltözetben voltak a szereplők, a lányokon szinte csak fehérnemű, a fiúkon meg testhez simuló nadrág, felül semmi, esetleg egy mellény. Rázták a feneküket rendesen! :)
A storyban volt egy szerepe szerint magyar lány is, igencsak meglepődtem, mikor elkezdett magyarul beszélni a színpadon (persze erős angol akcentussal)!
London legjobb musicaljeként hirdetik. Hát nem tudom. Nagyon tetszett, de láttam már jobbat. Ettől függetlenül kellemes élmény volt, jó kis csütörtök esti időtöltés. :)
https://www.youtube.com/watch?v=HZR150AnWvU
Kedvenc részem a show-ból a Roxie c. dal (nem csak a sok fiú miatt!):
https://www.youtube.com/watch?v=C725mY2qAnI&feature=related
Reggel megint egy hatalmas zabálással indítottunk. :) Ezúttal csomagoltunk némi útravalót is néhány sütemény formájában. :)
Összepakoltuk a cuccainkat, kijelentkeztünk, de a bőröndöt otthagytuk megőrzésre. Visszamentünk a toronyhoz, csináltunk néhány bolond képet, ahogy támasztjuk, toljuk, ölelgetjük. Vicces volt, ahogy az összes turista próbálta belőni a legjobb pózt, egyesek lábbal "rúgták" a tornyot, mások "húzták-vonták". Végigjártuk a gagyisokat is (szuvenír árusok), vettünk olyan bögréket, amik enyhén ferdék.
Indultunk a reptérre, ezúttal lyukasztottunk a buszon, de csak azért, mert úgysem váltották volna vissza a buszjegyet. :) Sajnos a lehető legrosszabbkor érkeztünk, nem túl korán, és nem is elég későn. Pont a legnagyobb sor közepébe csöppentünk, 45 percet álltunk sorba a becsekkoláshoz. Egy idióta angol kamaszcsoport volt mögöttünk, jaaaj csak úgy sugárzott róluk az intelligencia... Tipikus sötétség jele, hogy egy mondatban minimum háromszor használják a "like" szót. Ez már egyfajta töltelékszó lett a fiataloknál.
Nagyon szép képeket csináltunk a repülő ablakából, ahogy felszálltunk meg elhagytuk az olasz partokat. Útközben mindketten elszundítottunk.
A hazaút annyiban volt még érdekes, hogy ismét ellenőrbe botlottunk a vonaton, miután elindultunk Gatwickről. Megint nem vettünk jegyet, egyszer át is szálltunk. És akkora mákunk volt, hogy a kaller nem is foglalkozott velünk! Talán azt hitte, hogy minket már ellenőrzött? Fene tudja, de lazán elsétált mellettünk. Onnan pedig már sima volt az út hazáig. Komolyan mondom, egész évben nem találkoztam annyi ellenőrrel, mint abban a 2 napban!
Hazafelé beugrottunk egy boltba vásárolni, mert nem sok kaja volt otthon. Én hülye pedig a pakolászás közben elfeledkeztem a ferde szuvenír bögréinkről, és ottmaradtak a boltban! Csak az állomáson vettem észre, rohantam vissza, szerencsére a pénztáros megtalálta és eltette a pult alá. Annyira örültem!
Alapvetően jól éreztük magunkat, tetszett az olaszok mentalitása, de legközelebb nagyobb várost választunk, ahol tényleg rengeteg látnivaló van.
Ezúttal vittünk füldugót, nehogy úgy járjunk, mint Brüsszelben, ahol mindkét éjjel hatalmas lagzi, dínom-dánom volt, nem lehetett tőlük aludni, hajnalig ment a mulatozás. Szerencsére itt végigaludtuk az éjszakát, reggel 8-kor egy ajtócsapódásra ébredtünk. Komótosan lementünk az étterembe, mivel ezúttal reggeli is járt a foglaláshoz. Büfé volt, gondoltuk eszünk valami müzlit meg iszunk egy teát, aztán csókolom. Nagyon kellemesen csalódtunk, annyiféle kaja volt, hogy azt se tudtuk, melyikkel kezdjük: rántotta, bacon, főtt tojás, három féle gyümölcslé, rengeteg péksütemény, gyümölcskenyér, szalámik, paradicsom, mozzarella, gyümölcssaláta, tej, többféle tea, friss gyümölcsök, stb. stb. stb. Csak annyit mondok, hogy nem egyszer fordultunk a tányérral. :)
Miután teletömtük magunkat, nehézkesen felvánszorogtunk a szobánkba apasztani, majd elindultunk a vasútállomásra. Voltak automaták, de sehogy sem tudtunk jegyet venni belőlük, így beálltunk a sorba. Egy vidám fickótól megvettük a jegyeket Firenzébe, nem is kellett sokat várni a vonatra. Szépen leültünk, nemsokára jött a kaller. Kérte a jegyeket, odaadtam neki. Mondta, hogy 5 euro fejenként a büntetés, mert nincsenek érvényesítve. Azt se tudtuk miről beszélt. Hát kiderült, hogy felszállás előtt egy sárga gépben érvényesíteni kellett volna a jegyet, mert amikor az ember megveszi, az 1 hónapig felhasználható. Elkezdtem vitatkozni vele, hogy most vagyunk először Olaszországban, nem tudtuk, hogy ez így működik, nem beszélünk olaszul és a jegyárus sem mondott semmit. Ő csak követelte a büntetést, én meg mondtam, hogy nem fizetünk, mert a jegyárus felelőssége lett volna tájékoztatni minket, más hibája miatt mi nem fizetünk büntetést. Nem nagyon beszélt angolul, úgyhogy hiába pofáztam neki, hogy beszélni akarok a felettesével meg minden. Végül aztán Gabi mondta, hogy hagyjuk a fenébe, és fizessünk a majomnak. Tanulópénz...
1 óra volt az út Pisából Firenzébe. Ez már valamivel nagyobb város, megpróbáltuk bejárni, amit időnk engedett. Nagyon szép volt a fő téren található Santa Maria del Fiore katedrális, csak nem lehetett távoli képet csinálni róla, mert be van zsúfolva a házak közé. A híres Dávid szobrot nagyon nehezen találtuk meg. Mint kiderült, nem ott van, ahol régebbi kiadású könyvek állítják, át lett helyezve egy másik múzeumba. Az olaszok pedig nem beszélnek angolul, szinte kézzel-lábbal mutogattuk el, hogy mit keresünk. Többek között bementünk egy szuvenírboltba útbaigazítást kérni, ahol az eladó öreglány elbóbiskolt. Simán zsebre vághattunk volna ezt-azt, észre se vette volna. :)
Tudtátok, hogy a Dávid szobor több mint 4 méter magas? Én nem, azt hittem életnagyságú. Fotózni nem lehetett, de ez minket nem igazán érdekelt.
Ettünk fincsi fagyit, tiramisut, képtelenség volt abbahagyni.
Kb. 6 órát töltöttünk Firenzében, térdig lejártuk a lábunkat, nagyon fáradtak voltunk. De megérte, nagyon hangulatos, helyes kis város. Mielőtt felszálltunk a vonatra, érvényesítettük a jegyeket, nehogy megint megbüntessenek...
Visszaérve Pisába először bementünk a hotelbe lepakolni, majd irány a központ, hogy vacsorázzunk. Ezúttal egy kisebb étterem mellett döntöttünk, háromfogásos menüvel. Nagy csalódás volt. Előétel: Gabi lasagnet választott, én spagetti carbonarat. A lasagne félig hideg volt, érezhetően mikróban "készült", nagy valószínűség szerint fagyasztott termék volt. Az enyémmel nem volt gond. Ezután jött a pincér a főétellel, és a szomszéd asztalnál ülő párnak akarta odaadni. Ment egy darabig az értetlenkedés, hogy ők nem kértek ilyesmit, aztán mikor szegény pincér már teljesen össze volt zavarodva, akkor szóltam neki, hogy az bizony nekünk lesz. Nagyon megkönnyebbült. Főétel: Gabi sertésszeleteket kért burgonya körettel, én csirkét burgonya körettel és grillezett zöldségekkel. Gabié megint hideg volt, ezúttal szóltunk a pincérnek, hogy melegítse meg. Az enyémnek alapvetően nem volt baja, csak a csirke bőre tele volt tokkal. Fúj. Leszedtem, félrekotortam a tányéron. Mikor végeztünk, megint jött az okos pincér, kérdezte, hogy milyen desszertet szeretnénk. Kár, hogy már a legelején leadtuk a teljes rendelést, ez a bolond elfelejtette vagy nemtom. Hiába mondtam, hogy már fél órával ezelőtt elmondtuk mit szeretnénk, természetesen nem értette. Így hát újra rendeltünk. Desszert: egyedül ezzel nem volt probléma. Valami olasz specialitást ettünk, de képtelen lennék felidézni a nevét. Az enyém valami csokis volt, Gabié karamelles. Nem volt nagy durranás a menü, a szolgáltatásért pedig értelemszerűen nem járt borravaló.
Sétálgattunk még egy kicsit a városban. Furcsa, hogy a ferde torony nincs kivilágítva, egy ilyen híres épületnél ez szerintem elvárható lenne. Nagyon szép képeket lehetne csinálni.
Reggel 7-kor keltünk, ami nagyon nehezen ment, mert előző éjjel elég későn kerültünk ágyba a hülye (bőrönd)pakolás miatt. 8 óra előtt kimentünk az állomásra, és úgy döntöttünk, hogy nem veszünk jegyet, szombat reggel lévén biztos nem lesz ellenőr. Mekkorát tévedtünk! Csak két megállónyit haladtunk, mikor megláttuk, hogy a kaller az előttünk lévő kocsiban ellenőrzi a jegyeket. Gabi halálnyugodt, én teljesen be voltam tojva. (20 font a büntetés.) Bőrönddel "elmenekülni" se nagyon lehet, így inkább lazára véve a figurát úgy tettünk, mintha a mi megállónk következne, és egyszerűen csak leszálltunk az ellenőrtől karnyújtásnyira. Sőt annyira pofátlanok voltunk, hogy előrébb mentünk és felszálltunk az egyik már leellenőrzött kocsiba! Így megúsztunk egy büntetést. :)
London Bridge-nél át kellett szállni egy másik vonatra, gondoltuk itt már nem lesz baj. Újabb tévedés! Már ültünk a vonaton, pár perc volt indulásig, mikor megláttuk, hogy itt bizony megint lesz ellenőrzés. Pléhpofa felvéve, jön az ellenőr, kéri a jegyeket. Mondtam neki, hogy sajnos nem volt időnk venni, mert sietünk Gatwickre, és hogy szeretnénk tőle venni. Kérdezte, hogy hol szálltunk fel eredetileg. (Mivel London Bridge-en van kapu, így jegy nélkül képtelenség bemenni, tehát tudta, hogy egy másik állomásról jöttünk, ahol nem volt kapu.) Mondtam, hogy Greenwich-ből indultunk, de onnan van travelcardunk 1-2. zónára, ezért nem mentünk ki jegyet venni. El is hitte, úgyhogy megúsztuk egy 9 fontos jeggyel fejenként.
Időben kiértünk a reptérre, viszont a gépünk 40 perces késéssel indult (Easyjet...), de ebből sikerült 20 percet behoznia. Délután 2 óra körül szálltunk le a pisai Galileo Galilei reptéren, onnan 10 perc volt a hotel busszal. (Vettünk buszjegyet, de nem lyukasztottunk. Brüsszelben és Párizsban is szinte végig ingyen utaztunk, nehogy már az olaszországi tujázást kihagyjuk!) A szállásunk neve Hotel Bologna volt, egy négycsillagos, nagyon szép hotel közel az Arno folyóhoz. A szobánk tágas és rendezett volt, mindennel felszerelve. Annyira el voltunk ájulva, hogy megfogadtuk, ezentúl csak ilyen színvonalú hotelbe megyünk. Az áram például úgy működött, hogy az ajtónyitó kártyát (már nem kulcsot adnak) be kellett helyezni a falon egy nyílásba, és akkor aktiválódott minden: villany, TV, konnektorok. Okos megoldás, hiszen amint az ember kihúzza a kártyát, hogy elhagyja a szobát, akkor pár másodperc múlva leáll minden. A vendégek így nem égetik feleslegesen a villanyt.
Miután eleget tátottuk a szánkat, elindultunk a központba. Pisa nem nagy város (100.000 lakosa van), fél óra alatt át lehet szelni. Célba vettük a ferde tornyot, de már olyan éhesek voltunk, hogy inkább beültünk egy étterembe. Érdekes volt, hogy minden étterem előtt a pincérek/tulajok vadászták a vendégeket. Próbálták becsalogatni az arra haladó turistákat, kínálgatták az étlapot, stb.
Na hát mi mással indítottunk volna, ha nem pizzával? Mindketten a sonkás-gombás mellett döntöttünk, le is adtuk a rendelést a pincérnek, akinek az angoltudása elég hanyagolható volt. Próbáltam kézzel lábbal elmagyarázni neki, hogy nem 1 pizzát akarunk ketten enni, hanem mindkettőnknek hozzon egyet-egyet. Bólogatott hevesen, hogy érti ő, de persze a végén mégis csak egyetlen pizzát hozott ki. Már olyan éhesek voltunk, hogy nem foglalkoztunk vele, rögtön nekiestünk annak az egynek. Gondolom mondanom sem kell, hogy mennyire finom volt! :) Miután befaltunk mindent, rendeltünk egy szalámisat is, bár ott a feltét nem annyira ízlett. Desszertnek tiramisut választottunk, kb. 10 másodperc alatt eltüntettük, annyira isteni volt!
A nagy lakomázás után elindultunk nézelődni, de már kezdett sötétedni, így a fényképezést inkább hanyagoltuk. Megnéztük a torony és dóm környékén az árusokat, és sétáltunk egy nagyot a keskeny kis utcákon. Tetszett, hogy senki nem siet sehova, kényelmesek, rengetegen járnak biciklivel és robogóval, és a fiataloknál nem arról szól a bulizás, hogy minél jobban lerészegedjenek (ellentétben az alkesz angolokkal).
Elég későn, 11 óra felé értünk vissza a hotelbe. Felfedeztem, hogy a minibárban ingyenes az ásványvíz, így azt ki is fosztottuk. :) Egy gyors tusolás után zuhantunk is be az extra-super-king-size ágyba. (Tényleg hatalmas volt, szinte elvesztünk benne!)
