Dia naplója

Ezt a blogot azoknak írom, akik fontosak számomra és sajnos nem lehetnek velem az 1600 km-es távolság miatt.

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Linkblog

Olaszország 1. nap

2010.02.27. 23:00 | Dajana | komment

Reggel 7-kor keltünk, ami nagyon nehezen ment, mert előző éjjel elég későn kerültünk ágyba a hülye (bőrönd)pakolás miatt. 8 óra előtt kimentünk az állomásra, és úgy döntöttünk, hogy nem veszünk jegyet, szombat reggel lévén biztos nem lesz ellenőr. Mekkorát tévedtünk! Csak két megállónyit haladtunk, mikor megláttuk, hogy a kaller az előttünk lévő kocsiban ellenőrzi a jegyeket. Gabi halálnyugodt, én teljesen be voltam tojva. (20 font a büntetés.) Bőrönddel "elmenekülni" se nagyon lehet, így inkább lazára véve a figurát úgy tettünk, mintha a mi megállónk következne, és egyszerűen csak leszálltunk az ellenőrtől karnyújtásnyira. Sőt annyira pofátlanok voltunk, hogy előrébb mentünk és felszálltunk az egyik már leellenőrzött kocsiba! Így megúsztunk egy büntetést. :)

London Bridge-nél át kellett szállni egy másik vonatra, gondoltuk itt már nem lesz baj. Újabb tévedés! Már ültünk a vonaton, pár perc volt indulásig, mikor megláttuk, hogy itt bizony megint lesz ellenőrzés. Pléhpofa felvéve, jön az ellenőr, kéri a jegyeket. Mondtam neki, hogy sajnos nem volt időnk venni, mert sietünk Gatwickre, és hogy szeretnénk tőle venni. Kérdezte, hogy hol szálltunk fel eredetileg. (Mivel London Bridge-en van kapu, így jegy nélkül képtelenség bemenni, tehát tudta, hogy egy másik állomásról jöttünk, ahol nem volt kapu.) Mondtam, hogy Greenwich-ből indultunk, de onnan van travelcardunk 1-2. zónára, ezért nem mentünk ki jegyet venni. El is hitte, úgyhogy megúsztuk egy 9 fontos jeggyel fejenként.

Időben kiértünk a reptérre, viszont a gépünk 40 perces késéssel indult (Easyjet...), de ebből sikerült 20 percet behoznia. Délután 2 óra körül szálltunk le a pisai Galileo Galilei reptéren, onnan 10 perc volt a hotel busszal. (Vettünk buszjegyet, de nem lyukasztottunk. Brüsszelben és Párizsban is szinte végig ingyen utaztunk, nehogy már az olaszországi tujázást kihagyjuk!) A szállásunk neve Hotel Bologna volt, egy négycsillagos, nagyon szép hotel közel az Arno folyóhoz. A szobánk tágas és rendezett volt, mindennel felszerelve. Annyira el voltunk ájulva, hogy megfogadtuk, ezentúl csak ilyen színvonalú hotelbe megyünk. Az áram például úgy működött, hogy az ajtónyitó kártyát (már nem kulcsot adnak) be kellett helyezni a falon egy nyílásba, és akkor aktiválódott minden: villany, TV, konnektorok. Okos megoldás, hiszen amint az ember kihúzza a kártyát, hogy elhagyja a szobát, akkor pár másodperc múlva leáll minden. A vendégek így nem égetik feleslegesen a villanyt.

Miután eleget tátottuk a szánkat, elindultunk a központba. Pisa nem nagy város (100.000 lakosa van), fél óra alatt át lehet szelni. Célba vettük a ferde tornyot, de már olyan éhesek voltunk, hogy inkább beültünk egy étterembe. Érdekes volt, hogy minden étterem előtt a pincérek/tulajok vadászták a vendégeket. Próbálták becsalogatni az arra haladó turistákat, kínálgatták az étlapot, stb.

Na hát mi mással indítottunk volna, ha nem pizzával? Mindketten a sonkás-gombás mellett döntöttünk, le is adtuk a rendelést a pincérnek, akinek az angoltudása elég hanyagolható volt. Próbáltam kézzel lábbal elmagyarázni neki, hogy nem 1 pizzát akarunk ketten enni, hanem mindkettőnknek hozzon egyet-egyet. Bólogatott hevesen, hogy érti ő, de persze a végén mégis csak egyetlen pizzát hozott ki. Már olyan éhesek voltunk, hogy nem foglalkoztunk vele, rögtön nekiestünk annak az egynek. Gondolom mondanom sem kell, hogy mennyire finom volt! :) Miután befaltunk mindent, rendeltünk egy szalámisat is, bár ott a feltét nem annyira ízlett. Desszertnek tiramisut választottunk, kb. 10 másodperc alatt eltüntettük, annyira isteni volt!

A nagy lakomázás után elindultunk nézelődni, de már kezdett sötétedni, így a fényképezést inkább hanyagoltuk. Megnéztük a torony és dóm környékén az árusokat, és sétáltunk egy nagyot a keskeny kis utcákon. Tetszett, hogy senki nem siet sehova, kényelmesek, rengetegen járnak biciklivel és robogóval, és a fiataloknál nem arról szól a bulizás, hogy minél jobban lerészegedjenek (ellentétben az alkesz angolokkal).

Elég későn, 11 óra felé értünk vissza a hotelbe. Felfedeztem, hogy a minibárban ingyenes az ásványvíz, így azt ki is fosztottuk. :) Egy gyors tusolás után zuhantunk is be az extra-super-king-size ágyba. (Tényleg hatalmas volt, szinte elvesztünk benne!)

A bejegyzés trackback címe:

https://dialondon.blog.hu/api/trackback/id/tr951810106
Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása