Utáljuk Izlandot. Nem elég, hogy csődbe ment az Ice Save és az angolok által befektetett összes pénz elveszett, most még hamut is küldenek. Múlt csütörtök óta kettős érzelemmel viseltetek az események iránt: a pozitívum az, hogy az ég kristálytiszta, sehol egy repülő által húzott csík, illetve csend van, nem hallani megállás nélkül a gépek zúgását. Negatívum az, hogy a cég, ahol dolgozom egy tour operator. Káosz van. Folyamatos káosz. Napi 500-600 törlést kapunk, ez az átlagosnak a tízszerese. Rengeteg kétségbeesett utas próbál elérni minket, a többség agresszív és követelőző. Egyszerűen nem fogják fel, hogy képtelen vagyok átkapcsolni őket egy ügyintézőhöz, mert minden egyes vonal foglalt. A telefon megállás nélkül csörög, klotyóra sincs időm kiszaladni. Szegény kollégáim, akik a foglalásokat intézik, a héten a szokásos 9.00-17.30 helyett 8.00-19.00 munkaidőt nyomnak. Az 1 órás ebédszünetnek most csak a fele jár, de jobban örül a vezetőség, ha inkább azt is kihagyják a dolgozók. Igaz nekem maradt a régi időbeosztásom, de érezhetően húzósabb a meló, mindenkinek minden azonnal kell, a sok paraszt ügyfél meg velem veszekszik a telefonon. A nap végére már alig várom, hogy hazaérjek és mehessek aludni. Érzem, hogy nyűgös, fáradt, agresszív, ideges vagyok. :(
Most hogy újra megnyitották a brit légteret, felcsillant a remény, hogy kicsit enyhülni fog a tempó. Úgy legyen.
