Ezúttal vittünk füldugót, nehogy úgy járjunk, mint Brüsszelben, ahol mindkét éjjel hatalmas lagzi, dínom-dánom volt, nem lehetett tőlük aludni, hajnalig ment a mulatozás. Szerencsére itt végigaludtuk az éjszakát, reggel 8-kor egy ajtócsapódásra ébredtünk. Komótosan lementünk az étterembe, mivel ezúttal reggeli is járt a foglaláshoz. Büfé volt, gondoltuk eszünk valami müzlit meg iszunk egy teát, aztán csókolom. Nagyon kellemesen csalódtunk, annyiféle kaja volt, hogy azt se tudtuk, melyikkel kezdjük: rántotta, bacon, főtt tojás, három féle gyümölcslé, rengeteg péksütemény, gyümölcskenyér, szalámik, paradicsom, mozzarella, gyümölcssaláta, tej, többféle tea, friss gyümölcsök, stb. stb. stb. Csak annyit mondok, hogy nem egyszer fordultunk a tányérral. :)
Miután teletömtük magunkat, nehézkesen felvánszorogtunk a szobánkba apasztani, majd elindultunk a vasútállomásra. Voltak automaták, de sehogy sem tudtunk jegyet venni belőlük, így beálltunk a sorba. Egy vidám fickótól megvettük a jegyeket Firenzébe, nem is kellett sokat várni a vonatra. Szépen leültünk, nemsokára jött a kaller. Kérte a jegyeket, odaadtam neki. Mondta, hogy 5 euro fejenként a büntetés, mert nincsenek érvényesítve. Azt se tudtuk miről beszélt. Hát kiderült, hogy felszállás előtt egy sárga gépben érvényesíteni kellett volna a jegyet, mert amikor az ember megveszi, az 1 hónapig felhasználható. Elkezdtem vitatkozni vele, hogy most vagyunk először Olaszországban, nem tudtuk, hogy ez így működik, nem beszélünk olaszul és a jegyárus sem mondott semmit. Ő csak követelte a büntetést, én meg mondtam, hogy nem fizetünk, mert a jegyárus felelőssége lett volna tájékoztatni minket, más hibája miatt mi nem fizetünk büntetést. Nem nagyon beszélt angolul, úgyhogy hiába pofáztam neki, hogy beszélni akarok a felettesével meg minden. Végül aztán Gabi mondta, hogy hagyjuk a fenébe, és fizessünk a majomnak. Tanulópénz...
1 óra volt az út Pisából Firenzébe. Ez már valamivel nagyobb város, megpróbáltuk bejárni, amit időnk engedett. Nagyon szép volt a fő téren található Santa Maria del Fiore katedrális, csak nem lehetett távoli képet csinálni róla, mert be van zsúfolva a házak közé. A híres Dávid szobrot nagyon nehezen találtuk meg. Mint kiderült, nem ott van, ahol régebbi kiadású könyvek állítják, át lett helyezve egy másik múzeumba. Az olaszok pedig nem beszélnek angolul, szinte kézzel-lábbal mutogattuk el, hogy mit keresünk. Többek között bementünk egy szuvenírboltba útbaigazítást kérni, ahol az eladó öreglány elbóbiskolt. Simán zsebre vághattunk volna ezt-azt, észre se vette volna. :)
Tudtátok, hogy a Dávid szobor több mint 4 méter magas? Én nem, azt hittem életnagyságú. Fotózni nem lehetett, de ez minket nem igazán érdekelt.
Ettünk fincsi fagyit, tiramisut, képtelenség volt abbahagyni.
Kb. 6 órát töltöttünk Firenzében, térdig lejártuk a lábunkat, nagyon fáradtak voltunk. De megérte, nagyon hangulatos, helyes kis város. Mielőtt felszálltunk a vonatra, érvényesítettük a jegyeket, nehogy megint megbüntessenek...
Visszaérve Pisába először bementünk a hotelbe lepakolni, majd irány a központ, hogy vacsorázzunk. Ezúttal egy kisebb étterem mellett döntöttünk, háromfogásos menüvel. Nagy csalódás volt. Előétel: Gabi lasagnet választott, én spagetti carbonarat. A lasagne félig hideg volt, érezhetően mikróban "készült", nagy valószínűség szerint fagyasztott termék volt. Az enyémmel nem volt gond. Ezután jött a pincér a főétellel, és a szomszéd asztalnál ülő párnak akarta odaadni. Ment egy darabig az értetlenkedés, hogy ők nem kértek ilyesmit, aztán mikor szegény pincér már teljesen össze volt zavarodva, akkor szóltam neki, hogy az bizony nekünk lesz. Nagyon megkönnyebbült. Főétel: Gabi sertésszeleteket kért burgonya körettel, én csirkét burgonya körettel és grillezett zöldségekkel. Gabié megint hideg volt, ezúttal szóltunk a pincérnek, hogy melegítse meg. Az enyémnek alapvetően nem volt baja, csak a csirke bőre tele volt tokkal. Fúj. Leszedtem, félrekotortam a tányéron. Mikor végeztünk, megint jött az okos pincér, kérdezte, hogy milyen desszertet szeretnénk. Kár, hogy már a legelején leadtuk a teljes rendelést, ez a bolond elfelejtette vagy nemtom. Hiába mondtam, hogy már fél órával ezelőtt elmondtuk mit szeretnénk, természetesen nem értette. Így hát újra rendeltünk. Desszert: egyedül ezzel nem volt probléma. Valami olasz specialitást ettünk, de képtelen lennék felidézni a nevét. Az enyém valami csokis volt, Gabié karamelles. Nem volt nagy durranás a menü, a szolgáltatásért pedig értelemszerűen nem járt borravaló.
Sétálgattunk még egy kicsit a városban. Furcsa, hogy a ferde torony nincs kivilágítva, egy ilyen híres épületnél ez szerintem elvárható lenne. Nagyon szép képeket lehetne csinálni.
