Eléggé megviselt minket az előző éjszaka, így reggel sokáig aludtunk. Sikerült arra kelni, hogy a sok marha kiabál a folyosón, meg a szobalány porszívózik a szomszéd szobában. 10-kor elindultunk a vasútállomásra - aznap már tujáztunk a metrón/villamoson, nagyon úgy tűnt, hogy senki nem ellenőrzi a jegyeket, akkor meg felesleges venni. Az előzetes utánajárásnak köszönhetően megtudtuk, hogy a Eurostar jegyünk bizonyos feltételekkel használható a belga vonatokon is, így ingyen jutottunk el Bruges-be. 1 óra volt az út oda, egyetlen érdekes dolog történt közben: jött a kalauz és kérdezte, hogy van-e jegyünk. Mondom, hogy igen, de nem vettem elő. Erre fogta magát és továbbállt! Nem is kérte el, nem is ellenőrizte egyáltalán. Hihetetlen...
Bruges még Brüsszelnél is kisebb város. "Észak Velencéjé"-nek is nevezik a csatorna-hálózata miatt. Nagyon hangulatosak a kis utcák, csendes, tiszta, rendezett. Imádnivaló! Mindenki biciklivel jár, autót be sem engednek a központba. Akinek van kedve, lovaskocsival is bejárhatja a várost, de úgy tűnt a hajókázást előnyben részesítik a turisták. (Amiből mellesleg rengeteg volt.) És virág virág hátán! A történelmi városközpont, a sok macskaköves utcácska az Unesco világörökség része. Rengeteg régi épület található Bruges-ben, igazi közepkori hangulatot kölcsönözve a városnak. És persze itt is az elmaradhatatlan belga csoki. Nyammm!! Ennyi csokoládéboltot még az életben nem láttam. És olyan szépen el vannak rendezve, hogy az ember már oda se mer nézni, mert beindul a nyáltermelődése. Minden egyes kirakatot megcsodáltam, tágra nyílt szemekkel szívtam magamba a látványt. Fogyókúrázók, Belgiumba ne menjetek! :)
Sokat sétáltunk, bejártuk a város nagy részét, hamar elszaladt a nap. Sajnos az elemeink idő előtt lemerültek, így aznap csak 120 kép készült. (A három nap alatt összesen több mint 500!) Útban az állomáshoz csodaszép parkokon mentünk keresztül. Ott is mindenfelé virágok, gyönyörű szökőkutak, ligetek. Ha beszélnék franciául, Bruges esélyes lenne a "hol telepedjünk le?" kategóriában. :)
A visszaút nyugis volt, szinte félálomban voltunk mindketten. Mikor megérkeztünk Brüsszelbe, rögtön mentünk vissza a hotelbe, mert nagyon fáradtak voltunk. Sajnos már az utca végén láttuk, hogy megint buli van az étteremben, így mentünk egyenesen a recepcióhoz és kértünk másik szobát. Mondtuk, hogy senki ne várja tőlünk, hogy még egy éjszakát eltöltsünk abban a hangzavarban. Szegény fickó nem is ellenkezett. Összerámoltuk a cuccainkat és átköltöztünk az új szobába. Nem volt totál csend, de mérföldekkel jobb volt, mint az előző, legalább tudtunk aludni. Szerencsére voltak angol nyelvű csatornák is a tévén, így nem kellett a hülye francia/holland makogást hallgatni. Bár sok jelentősége nem volt, mert amint letettem a fejem a párnára, már aludtam is... (Gabinak persze még volt ereje bűvölni a laptopot egy kicsit!)
