Jaaaajjjj, végre itt a várva várt Péntek. Így, nagybetűvel. Reggel olyan fáradt voltam, hogy képtelen voltam felkelni, az ébresztő után visszaaludtam egy kicsit. El is késtem természetesen. A héten már másodszor. Ez lenne a tavaszi fáradtság? Vagy csak ennyire megviselne az az 1 óra mínusz? De ne panaszkodjak, hiszen végre világos van még, mikor hazaérek (este 7-kor).
A héten szerencsére nem találkoztam kallerral. Nagyon megviselt a múlt heti random ellenőrzes. November óta lakunk Greenwichben, azóta járok vonattal, és ez volt a legelső alkalom, hogy inspectorokba futottam. Rögtön egy 5 fős csapatba! Öregedtem is pár évet az alatt a pár perc alatt. Az hozzátartozik a történethez, hogy a Travelcardom az utolsó két megállóra már nem érvényes. Mégis, mikor ellenőriztek (pedig már megvolt a story, hogy mivel vágjam ki magam), nem is nézte meg rendesen a majom, hogy hányas zónára jó, csak azt figyelte, hogy a dátum helyes. Így megúsztam egy 20 fontos büntetést. Gabitól tanultam, folyton belevisz a rosszba! :) Remélem most megint nem látom őket egy fél évig.
Láttam a Keira Knightley-val készült reklámot, amiben a családon belüli erőszakra hívják fel a figyelmet. Mit is mondjak? Elég megrázó volt. Sokkoló. Egy ilyen agresszív állat nem ember az én szememben. Klikk ide: www.cutmovie.co.uk
Miért van az, hogy az angolok nem takarják el a szájukat, amikor ásítanak? Egyik sem! Életkortól, nemtől, bőrszíntől függetlenül! Ilyen utálatos szokást, fúúúúj! Próbálok csúnyán nézni rájuk, de úgy tűnik nem érdekli őket, vagy csak nem értik, hogy mi a bajom. Viszont tolakodásnak nincs helye. Tegnap este egy pasi előrefurakodott a tömegben az állomáson, hogy ő szálljon fel elsőnek a vonatra, és mindenki meg volt botránkozva. Főleg, hogy az illető angol volt, hiszen a queue-jumping gyalázatos dolognak számít. Ha az angolok értenek valamihez, akkor az a sorbanállás.
