Tegnap (életemben először) kipróbáltam a spray tan-t. Biztos van magyar neve is, nem tudom. Ez egy olyan folyamat, amikor beállsz egy fülkébe és egy gép befúj barnító szerrel, majd megszárít és kész is a "fake tan". Szerintem ugyanaz van a szerben, mint az önbarnító krémekben, csak jóval erősebb dózisban. Hiszen 1 perc alatt leszel olyan barna, mintha 1 hónapig kenegetnéd magad Garnier-vel. Sőt, felér egy tízalkalmas szolibérlettel is. Van olyan spray tan, ahol a kozmetikus egy kis kéziszerkentyűvel, saját kezűleg fúj be a szerrel (olyan, mint egy festékszóró), állítólag ez sokkal jobb, de drágább is.
3-ra volt időpontom (először 2-re, csak a csaj felhívott és nagyon szépen megkért, hogy tegyük át 3-ra), oda is értem pontosan. Mondtam, hogy még sosem csináltam ilyet, magyarázza el, mit hogyan kell, mire figyeljek. Mielőtt elindultam, otthon jól átdörzsöltem magam egy hámlasztó kesztyűvel, hámlasztó tusfürdővel, mert így hatásosabb a spray tan. Kitöltöttem egy kérdőívet, ami alapján belőtte, hogy nekem hányas szint felel meg. Megmutatta a gombokat, adott sapit, krémet, és magamra hagyott. Levetkőztem, bekentem a krémmel a körmeimet, a tenyeremet, a lábujjkörmeimet és a talpam, majd beálltam a kívánt pozícióba, megnyomtam a gombot és vártam a "csodát". Még mindig vártam. Újra megnyomtam a gombot. Továbbra sincs semmi. Visszaöltöztem, kimentem szólni neki, hogy nem működik a gép. Megnézte, nyomogatott néhány kapcsolót, azt mondta most már jó lesz. Hát nem lett. Ez a levetkőzős-beállós-gombnyomogatós-felöltözős-reklamálós jelenet HÁROMSZOR került megrendezésre, utána már mondtam, hogy hívja fel a legközelebbi szalont (7 metrómegálló onnan, ahol voltam) és mondja meg az ottani asszisztensnek, hogy szorítson helyet, mert át akarok menni. Ha már egyszer kifizettem 25 fontot, kapjak is érte valamit. A csaj felhívta a kollégáját, mondta neki, hogy a spray tan gép nem működik, egy hölgy átmenne hozzájuk. Szerencsére a másik telefonon keresztül elmagyarázta neki, hogy hogyan indítsa újra a gépet, így sikerült életet lehelni a kis dögbe. Ekkor már én is tudtam, hogy működni fog, mert egy gépi hang elkezdte mondani az instrukciókat. Elmondta hova álljak, hogyan álljak, mit nyomjak meg, csukjam be a szemem. Az egész olyan érzés volt, mintha kocsimosóba kerültem volna. A gép lespriccelt valami hideg szerrel, mondta, hogy forduljak meg, és kaptam egy adaggal hátulról is. Ekkor bekapcsolt a szárító, amit aztán még kétszer újraindítottam, mert elég nyirkosnak éreztem magam. A gép figyelmeztetett, hogy töröljem meg a számat, szemhéjamat, orromat az odakészített törlőkendővel. Ezután felöltöztem, majd mielőtt elindultam, a csaj elmondta, hogy mire figyeljek az elkövetkező 8 órában: nem lehet fürödni/tusolni, sportolni, bármit, ami megizzaszt, és ne vegyek fel szoros ruhát, mert az ledörzsöli a szert a bőrről. Gondoltam adhatna valami kedvezményt, ha már az 5 perces mutatvány több mint fél óráig tartott, de esze ágában sem volt. Na ide se jövök többet.
Fogtam egy vonatot haza, egész nap ruha nélkül flangáltam a lakásban, és vártam, hogy kezdjek bebarnulni. Időnként került rám néhány vízcsepp (például ha kezet mostam vagy mosogattam), ami kicsit kifakította a szert, ilyenkor kétségbeesetten próbáltam azt elegyengetni a környező részről. Néhány óra múlva láttam javulást, szerencsére nem lettem narancssárga, mint gondoltam, de persze látszik, hogy fake tan, nem igazi. Ma reggelre már egész pofás színem lett. Az egyetlen probléma, hogy spray tan után 1 hétig nem ajánlott gyantázni. Na köszi szépen, ezt elfelejtették közölni velem!
Érdekes tapasztalat volt, mindenesetre ez volt az első és utolsó alkalom, hogy kipróbáltam. 25 font egy olyan szarért, ami 1 hét után lekopik! Egy biztos: az autómosó élmény megmarad. :)